Interjú Rikk Dáviddal, az Akvárium Klub és a Sennheiser Drum Session hangmérnökével
Talán néhányan közületek már látták a Sennheiser Drum Session című videót az oldalunkon, mely Gerendás Dani közreműködésével készült. A videó hanganyagának felvételekor a teljes dobfelszerelés hangja Sennheiser mikrofonok segítségével lett rögzítve, a végeredmény pedig a maga nemében egyedülálló. Hogy miért, arról Rikk Dávidot kérdeztük, aki nem csak az egyik ötletgazdaként vett részt a projektben, de a felvétel elkészítése valamint a mixing és a mastering is nagyrészt az ő munkáját dicséri. Akit érdekel a dobok mikrofonozása, rengeteg jó tippet kaphat, ha elolvassa ezt az interjút.
Hogy jött az ötlet, hogy egy ilyen videót készítsetek?
Már évek óta foglalkozom élő hangosítással, így találkoztam és barátkoztam össze Kis Andrással, a Sennheiser egyik munkatársával. Azóta sikerült felépítenem egy elég szép saját mikrofonparkot. Andris és a Sennheiser sokat segítettek nekem azzal, hogy használatra, hosszú távú kipróbálásra, adtak nekem mikrofonokat, melyeket letesztelhettem akár az Akváriumban, akár a saját zenekaraim koncertjei során. Szerettem volna ezt viszonozni, ezért arra gondoltam, csinálok valami olyat a mikrofonokkal, amit nem csak egy adott koncerten lehet hallani, hanem aminek nyoma marad. Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lehetne ez, és mivel a legnagyobb mikrofonszámot igénylő hangszer a dob, amin nagyon sok mikrofont be lehet mutatni, arra gondoltam, mi lenne, ha csinálnék egy dobfelvételt? Ráadásul egy olyat, aminek az lényege, hogy teljesen élőben zajlik az egész, vágások és editálás nélkül.
Ehhez kellett találnom egy dobost, meg egy helyszínt, meg persze előre ki kellett találni az egésznek a hogyanját, és azt is, milyen eszközökkel vesszük fel. Gerendás Dani nagyon jó barátom, és egy péntek vagy szombat esti sörözgetés közben felvetettem neki az ötletet. Azonnal rávágta, hogy mindenképpen érdekli, és aztán együtt kicsit továbbfejlesztettük az eredeti ötletet. Én eredetileg csak egy garázsfelvételt akartam csinálni, de Daninak volt egy olyan ötlete, hogy szüksége lenne egy bemutatóvideóra, és összehozhatnánk a kettőt.
Hol forgattatok?
Az Akvárium Klub nagytermében készült a videó. Gerendás Dani hozott egy elég komoly technikát, 4K-s kamerákkal, körfahrttal, mi meg Lugosi Dani barátommal, aki szintén elég komoly Sennheiser-felhasználó, összedobtuk, amink volt. Még Krokavecz Tomitól is kértünk kölcsön néhány mikrofont és fülmonitort. Így végül ezzel a videó rendszerrel, Dani gyönyörű Tama dobszerkójával, és az összes mikrofonnal becuccoltunk a Nagyhallba.
Hogy zajlott a felvétel?
Az előzetesen kitalált koncepció alapján feldobtunk a dobszerkóra 22 darab mikrofont, másfél órán keresztül csak a beállításokkal pepecseltünk: begaineztük a mikrofoncsatornákat, és utána egyenként az összes mikrofont pozícionáltuk: minden dobtestet és cintányért egyenként ütött Dani, miközben mi addig állítgattuk az adott mikrofont a tér minden irányában, amíg megtaláltuk azt a pontot, ahol szerintünk jól szólt. Ennek az volt a lényege, hogy az utómunkában a lehető legkevesebbet kelljen foglalkozni a mikrofonok hangszínével, és ha egy mód van rá, csak szintezéssel oldjuk meg a keverést, nagyon minimális dinamikai korrekcióval. Utóbbira azért volt szükség, hogy a videón minden megfelelően hallható legyen.
Menetközben ugyanis az is cél lett, hogy a mikrofonokat ne úgy mutassuk meg, ahogy általában egy stúdiófelvételen hallható, ahol minden rommá van editálva, meg tekergetve, hanem hogy lehetőleg megmaradjon a mikrofon természetes hangja. Tehát hogy azt mutassuk meg, hogy ha én odarakom bármilyen dobtesthez az adott mikrofont, akkor az nyersen, minden utólagos hangszínbeállítás és effekt nélkül hogyan fog szólni. Az előkészületekkel majdnem elment egy egész nap, reggel nyolckor kezdtünk és este kilenckor fejeztük be. Ahogy megvoltak a kívánt beállítások, felvettünk három videóanyagot, illetve Dani feljátszotta nekünk a későbbi Sennheiser Drum Session anyagát. Ez tulajdonképpen arról szólt, hogy ő leült, és azt mondtuk neki, hogy improvizáljon, amit akar. Játsszon bármit, ami eszébe jut, a lényeg, hogy legyen benne komplett groove, meg olyan is, hogy egyenként végigmegy a dobtesteken. Följátszott néhány témát, mi meg az elsőre azt mondtuk, hogy ez tökéletes lett.
Említetted, hogy direkt nem nyúltatok bele szinte semennyire a felvett hangba.
A keveréshez kaptunk Andriséktól két Neumann monitort, mert mióta befejeztem a házistúdiózást, az összes ilyen cuccomat eladtam. Először mondtam, hogy bemegyek hozzájuk majd pár alkalommal kevergetni, mire ők azt mondták, hogy inkább adnak nekem ők két jó monitort, használjam őket nyugodtan. Innentől kezdve arról szólt az egész, hogy a Lugosi Danival közösen csináltunk egy végleges mixet, amiben szintezésen kívül minimális dinamikai és hangszínbeli korrekció történt, amire azért volt szükség, hogy esetleg az adott mikrofonokból egy másik dobtest hangját ki tudjuk szűrni, de tényleg minimális kozmetikázás történt csak. Tehát aki meghallgatja a felvételt, az 95%-ban nyersanyagot hall, nem utólagos effektezést, trükközést. A Sennheisernek annyira bejött ez a videó, hogy nem csak a magyar oldal hozta le, de elküldték a nemzetközi PR-osztályának is, akiknek annyira megtetszett, hogy hamarosan külföldi megjelenés is várható.
Miért használtatok összesen 22 mikrofont a felvételhez?
Azzal, hogy minden dobtestre és cintányérra több mikrofont tettünk, az volt a célunk, azon kívül, hogy összehasonlítási alapunk legyen, melyik milyen hangot ad. Például ott van a tam, ahol fent van egy 904-es, meg egy MD-421-es. A 904-es a Sennheiser felsőkategóriás dobmikrofon szériájának a kifejezetten tamokra fejlesztett mikrofonja, az MD-421 meg túlzás nélkül egy legendás cucc, amit stúdiófelvételek és koncertek során használnak gyakorlatilag mindenre: gitáron, dobtesteken, egészen a fúvósokig, külföldön még olyat is láttam, hogy énekre volt odatéve. Árkategóriában érthető módon jóval a 904-es fölött van, viszont ha meghallgatod a felvételt, akkor lejön az, hogy ha van egy jól pozicionált mikrofonod, egy jó dobosod, megfelelő dobszerkód, tehát ideálisak a körülmények, akkor nincs olyan nagy különbség a két mikrofon között. Nyilván ha van rá kereted, akkor érdemes beszerezni az MD-t, vagy ha mondjuk egy gitárra, vagy egy fúvósra raknánk oda, akkor a 904-es elvérezne vele szemben, de a saját terepén, jó körülmények között alkalmazva nem voltak olyan brutális különbségek. Az összes dobtesten a többmikrofonos felszerelés a különböző mikrofonokból arról is szólt, hogy az egyes mikrofonok közötti különbséget is megismerhessük.
A pergő mikrofonozása úgy történt, hogy felkerült rá a Lugosi Dani 441-ese, ami egy brutálisan jó átvitelű, nagyon nagy hangnyomást bíró, szintén legendás mikrofon. Stúdiós körökben szokták mondani, hogy az már-már olyan tiszta, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy jobbfajta kondenzátor mikrofon. Emellé is feltettünk egy olyan mikrofont, a Sennheiser 609-es, ami alapvetően gitármikrofon, én viszont szeretek kísérletezni. A legtöbb cuccommal, ha tehetem, szoktam úgy játszani, hogy szépen felrakom erre meg arra, és ha tetszik, akkor használom úgy a továbbiakban, ha meg nem, akkor nem. A 609-es nekem kifejezetten bevált pergőre alsó és felső pozícióban is, ezért került rá. Az aljára egy csiptetős 604-est tettünk, ami a Sennheiser középkategóriás dobmikrofon szettjéből a pergő- vagy tam mikrofon, illetve egy 609-est. Gondolkodtunk sokáig, hogy felülre is az kerüljön, de oda végül egy 904-es került felsőkategóriás szériából harmadiknak. Itt nagyon nem tudok értelmes választ adni arra, hogy miért ide vagy oda került egyik meg a másik. A 904-est gyakran látom pergőn, a 604-esre meg szimplán kíváncsiak voltunk, hogy mit tud lent, és az a helyzet, hogy itt is érdekes eredmények jöttek ki. A 441-es hangja egy nagyon kész pergőhang volt, viszont a 904 és a 609 nem maradt el annyira mögötte. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a 441 nem éri meg az árát, mert brutálisan megéri: fogod, odarakod, és tulajdonképpen kész is van a pergőhangzásod. De ha nincs akkora keret egy mikrofonparkra, akkor egy 609-essel, vagy egy 904-essel is nagyon jó eredményeket lehet elérni, nyilván belevéve a korábban elmondottakkal: jó dobos kell, jó szerkóval. Itt is igaz, hogy minden rendszer annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme, és mi most szerencsére egy hibátlan rendszerben tudtunk dolgozni köszönhetően Gerendás Daninak és a Sennheisernek.
Kísérleteztetek is a különböző mikrofonokkal?
A tamoknál volt egy olyan ötletünk, hogy a 421-es és a 904 mellé kerüljön fel egy lábdob mikrofon, a 902-es, amit csak kíváncsiságból raktunk fel, de aztán akárhányszor hallgattunk a felvételt, mindig ki voltunk akadva, hogy milyen brutális Pantera-lábdob soundot lehet csinálni egy 18-as állótamból. Annyira a szívemhez nőtt ez a hangzás, hogy azóta a mikrofonparkomba beszereztem még egy 902-est, és amikor olyan állótamhoz van szerencsém, ami hangolásában és méretében is megfelelő ehhez, akkor szívbaj nélkül egy állvánnyal odarakom a 902-est. Nekem ez pláne nagy öröm volt, hiszen sikerült találnom még egy mikrofont, amit nem feltétlenül arra használok, amire kell, de nagyon jól működik.
Milyen tanulságokat, új tapasztalatokat szereztetek a felvétel során?
Bár eddig is tudtuk ezt, most is bebizonyosodott, hogy a mikrofonok pozicionálása kardinális kérdés hangosítás vagy felvétel során. Most, hogy volt egy egész napunk, amikor csak azzal foglalkozhattunk, ez még inkább kiütközött. Talán ez az, amit a leginkább kiemelnék. Rengeteg utómunkát lehet megspórolni azzal, hogy adott esetben így vagy úgy rakom oda a mikrofont, és nyilván minél kevésbé kell belenyúlni a hangképbe, annál természetesebb, jobb lesz a hangzás. Ez a tanulság: megfelelő eszközök, minőségi alapanyag, egyenlő természetesebb hangkép, és nagyságrendekkel kevesebb megfejtés.
Hogy kerültél a hangmérnök szakma közelébe annak idején?
Mint mindenkinek, nekem is volt egy középiskolai rockzenekarom. Illetve nem is rockzenekar volt, ugyanis sikerült a barátainkkal összedobnunk egy olyan csapatot, ami igazából egyfajta instrumentális funk rock volt, dob-gitár-trombita, meg én, mint basszusgitáros. Elég hamar eljutottunk odáig, hogy bármilyen jó vagy épp rossz volt, amit csinálunk, mindenképpen meg akartuk mutatni az ismerősöknek, meg szerettünk volna koncerteket szervezni, és ahhoz felvétel is kellett. Nekem meg volt egy ismerősöm, akinek volt keverőpultja, egy másik, akinek volt egy Stagg dobmikrofonszettje, nekem volt még egy C607-es Shure mikrofonom. Csináltunk egy felvételt a próbateremben egyszerre feljátszva hat vagy hét dalt, és mivel nem volt olyan ismerősünk, aki értett volna ehhez, nekünk meg nem volt pénzünk normális stúdióra, úgy voltam vele, hogy megcsinálom én.
Emlékszem Audacityben, sztereóban rögzítettük az egészet, a keverőn szinteztünk meg hangszíneltünk mindent, hogy aztán nyilván a felvett anyaggal végül ne csináljunk semmit. Természetesen nem volt akkor még fogalmam arról, hogy történik egy ilyen felvétel, hogyan készül egy mix, vagy egy mastering. Viszont azután elkezdett érdekelni az egész, kutakodtam netes fórumokon, hogyan készül egy hangfelvétel, mik az egyes folyamatok, mik az eszközök, mi zajlik egy stúdióban. Megtetszett az egész, így elkezdtem építeni egy home stúdiót még Veszprémben, ahol aztán pár éven keresztül nagyon rossz felvételeket és keveréseket csináltam, a saját zenekaromnak, illetve ismerősök zenekarainak. Ebből aztán levontam a tanulságot, vagy nem.
Amikor elvégeztem a középiskolát, alapvetően zenei irányba szerettem volna elindulni, a Kőbányai Zenei Stúdió vagy a Kodolányi tanszakaira, csak a szüleim nem engedtek el. A családban rajtam kívül senki sem foglalkozik zenével, a bátyámon kívül, aki DJ-zni szokott hobbiból. Akkor azért már elég komolyan érdekelt a stúdiózás, és piszkáltam folyamatosan a pesti ismerőseimet, hol tudnék találni munkát, vagy gyakorlati lehetőséget. Ekkoriban történt, hogy egy barátom elhívott Pestre a Kertem nevű helyre beugrani helyette, hogy hangosítsak ilyen pár csatornás produkciókat. Emlékszem, az üzletvezetőnek azt mondta a haverom, hogy nagyon sok ilyen munkát csináltam már, és nagyon ügyes vagyok, holott én csak stúdióval foglalkoztam addig, nulla tapasztalatom volt élő hangban. Így viszont elkezdhettem dolgozni a helyen, eközben jártam az Oktopus nevű suliba, ezzel párhuzamosan meg elkezdett érdekelni az élő hangosítás. Volt egy Media Event nevű cég, aki hozott programokat a Kertembe, kiadással is foglalkoztak, meg hangosítással is, így aztán hozzájuk kezdtem járni gyakorlatra. Elmentem dolgozni egy-egy West Balkános bulira, a Millenárisra, Magyar Dal Napjára, és szépen belenőttem ebbe az egészbe, de az egész ezzel a középiskolás rockzenekarral kezdődött. Időközben a stúdiózgatást abbahagytam, mert az élő hangosítást közelebb éreztem magamhoz, ezért is építettem le azt a vonalat három-négy éve.
Számodra mi a legfőbb különbség a két munkaterület között?
Az alapvető különbség az, hogy az élő koncertet akkor kell éppen jóra megcsinálni, hiszen a közönség akkor van ott a koncerten, akkor hallja, akkor tud pozitív vagy negatív véleményt mondani róla. Egy stúdiólemez hosszú heteken-, hónapokon, vagy akár éveken át készül. Többször átkeverik, áthallgatják, a producer, a zenekari tagok, vagy bárki, akit meghívnak referenciafülnek. Ez egy hosszas folyamat, és van lehetőség utólag kijavítani a felvétel vagy a keverés során felmerülő hibákat, hogy végül egy időtálló alkotás születhessen. A koncerthangosítás egy pillanatnyi élmény.
Jelenleg kikkel és hol dolgozol?
Jelenleg az Akvárium Klubban dolgozom immár három éve, bár volt egy egyéves szünet, amíg Berlinben éltem, ott is hangosítottam. Itt most hangtechnikai vezető vagyok, ami azt jelenti, hogy nem csak a rendezvényeket hangosítom, színpadozok, kábelezek, rakosgatom a monitorokat, hanem tartom a kapcsolatot a külföldi zenekarok menedzsmentjével, költségvetéssel foglalkozom, backline-t intézek, adminisztrálok, és a többi. Ez a fix munkahelyem. Emellett van még az A38 és a Budapest Park, ahová alkalmasint mint beugró hangtechnikus megyek, attól függően, milyen feladatkörre kérnek fel, illetve néha a petőfi TV online streamjét keverem, legutóbb például a Strand és a Sziget fesztivál nagyszínpadján is dolgozhattam. Mindemellett két zenekarral járok folyamatosan koncertezni, ezek a Soeri és Poolek, illetve a Cloud9+.
Mi az, ami számodra ennek a munkának a szépségét adja?
Alapvetően számomra az egész munkának a szépségét a zene, a zene szeretete adja, nyilván ez is indított el ezen a vonalon. A legszebb az egészben, hogy zenével foglalkozhatok, ami az emberiség legnagyobb találmánya szerintem. A másik, ami jó ebben, azok az emberek, akikkel nap mint nap együtt dolgozhatok, hiszen ez egy nagyon jó közeg, beleértve a zenészeket, a roadokat, a menedzsereket, fénytechnikusokat, és akárkit, akikkel itthon és külföldön együtt tudunk dolgozni. Nyilván nem surlódásmentes ez a munka, de nagyon jó, hogy nem egy monitor meg egy papírstósz az egész napos társaságom, meg mondjuk egy-két irodista, hanem egy hihetetlenül színes, pörgős, és többnyire szerencsére nyitott emberi közegben lehetek.
A Sennheiser Drum Session során használt mikrofonok:
Borítókép: Hegyi Júlia Lily
