Március elején jelent meg az önmagát elektronikus pop-rock zenekarként jellemző Honeybeast negyedik, Súlytalan címet kapott lemeze. Tarján Zsófi énekesnő elmondása szerint az új anyag lágyabb, akusztikusabb hangszerelésű, mint a korábbiak, és az egész zenekar nagyon büszke rá. A Honeybeast a színpadon már jó ideje Sennheiser termékeket használ, így kitűnő alkalom nyílt arra, hogy többek között erről is beszélgessünk.
Hogyan jött az ötlet, hogy új mikrofonokat kezdjetek használni?
Elsőként én újítottam be fülmonitor rendszert, majd nem olyan régen a mikrofonok terén is váltottam, és úgy néz ki, hogy a fiúk is ebbe az irányba orientálódnak hamarosan. Szerettünk volna jobb hangzást biztosítani a közönségnek, és persze magunknak is a színpadon, hogy jobban érezzük magunkat koncert közben, és hogy jobban tudjuk kontrollálni azt, amit csinálunk, bármilyen helyszínen. Másrészt nekem nagyon fontos, hogy mobilis legyek koncert közben, nem lehetek helyhez kötve, ezért is volt szükségem egy megbízható wireless eszközre.
Milyen eszközöket használsz?
A fülmonitort már használom pár éve, a frissebb szerzemény az ew D1 vezeték nélküli rendszer. Szerettem volna, ha kihallatszanak a magas hangjaim is, nem csak a mélyek és a középtartomány, hogy egy szélesebb spektrumon tudjak megszólalni, és persze azt is, hogy ezt bent a színpadon is halljam, valamint, hogy természetesen a közönség is hallja ezt. Mikrofonból is azért választottam a Sennheisert, mert nagyon pontosan adja vissza a hangom. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy sokkal életszerűbb: ott vannak a magasaim, a közép és a mélyek, tökéletesen közvetíti, amit beleéneklek, nem torzít rajta. Más különösebben nem is tesz hozzá, neutrális, ugyanakkor könnyen kezelhető a hangkép. A mikrofont külső helyszíneken e945-ös kapszulával használom, klubokban pedig e935-össel.
Miért használod két különféle verzióban a mikrofont?
A 935-ös kevésbé érzékeny, mint a 945-ös, ami kisebb klubokban kicsit gerjedékenyebb. Benti helyszíneken, ahol több hang verődik vissza, kezelhetőbb a 935-ös kapszula, aminek egy egész picit tompább a hangzása, ezzel együtt minőségben ugyanazt tudja adni kisebb, zajosabb helyiségekben. Nagyobb színpadokon, szabadtéren, ahol száll a hang, és lehet érzékenyebb mikrofonnal dolgozni, a 945-öst használom.
Ha jól tudom, a Honeybeast nem az első zenekarod, sőt, igazából egy extrém metal csapatban kezdted a pályafutásod.
Bizony, először metált énekeltem, jobban mondva hörögtem! Ez volt a Cenobite. Ha valakinek mondanak valamit az olyan zenekarnevek, mint az Obituary, a Carcass, a Napalm Death, az könnyen el tudja képzelni, milyen stílusban mozogtunk. Később rappeltem a Balkan Fanatikban, majd kaptam egy lehetőséget, hogy énekeljek egy színdarabban. Akkor merült fel, hogy nem ártana képezni magam, így kerültem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol négy évig tanultam, olyan tanároknál, mint Berki Tamás, Bodza Andi és Faith Ildi. Bodza Andi zeneelméleti dolgokban, a szövegek ritmizálása terén tudott nagyon sokat segíteni, Ildi kicsit spirituális megközelítésű, vele a dalok érzelemi világával foglalkoztunk, Berki Tamás pedig egy fantasztikus jazzénekes, felkészített a nagybetűs életre. Emellett sokat jártam Póka Egonhoz zenekari gyakorlatra, Esze Jenőhöz zongoraórára és zeneelméletre. Tulajdonképpen mindenki egy saját külön világot képvisel, de mindegyiküktől nagyon sokat tanultam.
Meglehetősen sokszínű tapasztalatokkal rendelkezel ezek szerint.
Ha játszunk egy klubban, mindig eszembe jut, milyen volt, amikor először álltam színpadon. Felmegyek a színpadra, és otthon érzem magam. Néha elég kemény hangzási körülmények között kell feltalálnom magam, ehhez a Cenobite is elég jó előképzettséget jelentett. Akkoriban csak olcsó cuccokat engedhettünk meg magunknak, szóba sem jöhetett akár egy Sennheiser. Egyedül a basszusgitárosunknak volt komoly cucca, az viszont gyakorlatilag az össszes helyet lebontotta, ahol játszottunk, szinte az összes koncerten csak a mélyeket lehetett hallani. Szóval a Honeybeastet megelőző évek kitűnő tapasztalatot jelentettek akár énektechnika, akár rock ’n roll szempontjából.
Akkor gondolom, elég változatos zenéket hallgatsz.
Sokszínű családból jövök, ott van például anyukám, aki meghallgatja a jazzt, a bluest, vagy a klasszikus zenét is, ő abszolút nyitott volt mindig ezen a téren. Ami azt illeti a szűrőn csak ez a rágógumi pop nem ment át soha, de hallgattunk együtt Aerosmitht, Queent, igényesebb popzenéket. Hozzá kell tenni, a Cenobite-időkben szinte kizárólag metált hallgattam, abból is főleg death-black metal dominált, volt ilyen korszakom is.
Miért fontos az számodra, hogy a színpadon ne legyél helyhez kötve?
Koncerteken igyekszem minél jobban bemozogni a színpadot, igyekszem kommunikálni a közönséggel, és előfordul, hogy lemegyek hozzájuk egy-egy dal közben. Nagyon sokat tud segíteni ilyenkor egy jól működő wireless rendszer és mikrofon, hiszen így nincs semmi, ami ebben korlátozna. Persze azzal együtt, hogy bevonom a nézőket az előadásba, törekszem arra is, hogy lehetőleg ne beszéljek túl sokat sem, ne öljem meg a bulit ilyesmivel. Próbálok mindent egyensúlyban tartani.
Sokan azért ódzkodnak a fülmonitor használatától, mert úgy gondolják, sterillé teszi az előadást, túlságosan leválasztja őket a zenekar többi tagjáról. Nekem milyen tapasztalataid vannak ezen a téren?
Nekem is beletelt egy-két hónapba, amíg megszoktam, hogy kevésbé zajos hangzást kapok a fülembe az ordító hangfalak helyett. Amikor először használtuk ezt a cuccot, kicsit kényszerhelyzetben voltunk, ugyanis gyengélkedett a torkom, így a színpadi monitorokból sokkal halkabb éneket kaptam volna vissza, furcsa is volt elsőre, de aztán megszoktam. Viszont a mai napig csinálok olyat, hogy néha az egyik fülemből kihúzom a fülest, így az egyik oldalon hallom a részleteket, a magasakat, a közepeket, a zongorát, meg mondjuk az akusztikus gitárt, a másikból pedig magát a színpadot, a közönséget, a környezetet, magát a helyet. Azt is hozzá kell tenni, hogy egy rossz színpad meg tudja ölni az egész előadást, amikor nagyon közel vagyunk egymáshoz, és minden mindennel csörömpöl, olyankor nagyon nagy segítséget jelent a wireless fülmonitor, ilyen alkalmakkor ki sem veszem a fülest.
Nemrég új lemezzel jelentkeztetek. Mik a terveitek közeljövőre nézve?
Március elsején jelent meg a tíz dalt tartalmazó Súlytalan című lemezünk. Hangzás terén kicsit új vizekre eveztünk ezen a negyedik albumon, ezúttal sokkal kevesebb az elektronikus hangszerelés rajta, mint az eddigieken. Lágyabb, akusztikusabb a hangzás, nagyobb teret kaptak a gitárok, ezzel együtt véleményem szerint az egyik legerősebb anyag, amit csinálunk. A lemezről az első klip az Így játszom című dalunkhoz készült, Tokay Péter rendezésében. A dal alapvetően egy olyan lányról szól, aki azt hiszi, hogy már nem tud naívan szerelembe esni, aztán hirtelen az élet ezt megcáfolja. A történetben egy lány kirabol egy borbély üzletet, aztán, mint derült égből a villámcsapás, beleszeret az áldozatba. A klipnek nagyon magas a nézettsége, nagyon büszkék is vagyunk rá.
Nyáron sok fesztiválon játszunk, ott leszünk a VOLT-on, a Feszt!Egeren, a Campuson, és a Fezenen is, szóval ilyen téren nem panaszkodhatunk. A következő budapesti koncertünk
május 13-án lesz a Kobuci-kertben, ami az interjú megjelenésekor már úgy néz ki, teltházas, szóval aki erről az estéről lemaradt, az figyelje a honlapunkat és a Facebookunkat, ahol hamarosan közzétesszük a friss dátumokat!
A zenekarról további információk a
Honeybeast Facebookján!
A Honeybeast által használt Sennheiser termékek:
