A film rendezője, Szimler Bálint régi cimborám. Ő már jóval korábban felkeresett minket, szó volt arról, hogy a Kodály Methodban is szerepeljen a zenekar. Ez részben a mi hibánkból nem valósult meg, mivel többszöri nekifutásra sem tudtunk előállni egy olyan átirattal, amivel ők is és mi is száz százalékig elégedettek lettünk volna. Amikor a Balaton Method szóba került, én ismét nagyon lelkes voltam, és szerencsére második nekifutásra már összejött a közös munka.
A Ringside Seatre esett a választás. Azt szerettük volna, hogy az eleje a lehető legjobban le legyen csupaszítva, hogy aztán újabb és újabb dolgok ússzanak be a hangszerelésbe, amíg a végén minden kiteljesedik.
Végül is ez egy szellősebb hangszerelésű szám, másrészt a gitárhangzás is egy ilyen telecasteres, felezett állású sound, aminél nem jön ki annyira, ha nem milliméterre pontosan úgy áll a mikrofon, mint egy stúdiófelvételnél. Meg talán ki is lógott volna a filmből valamilyen nagyon kemény, lehangolt dal, szóval ezért is döntöttünk egy lazább, bulizósabb szám mellett.
A tényleges forgatási naphoz képest elég későn derült ki, hogy tényleg benne leszünk a filmben. Nyár vége felé már Bálinték is úgy el voltak havazva, hogy nagyon gyorsan kellett eldönteni, hogy ki és hol lesz felvéve. Nem volt megírva előre a forgatókönyv, hogy pontosan mi és hogy lesz majd, egy csomó minden ott derült ki, például hogy pontosan milyenek a helyszín adottságai, így a koreográfiát javarészt ott improvizáltuk.
A vendégül hívott fúvósszekció például két nappal a forgatás előtt kapta meg a kottát, amit a zongoristánk, Zoli írt le nekik. Emellett felkértük közreműködőnek egy ütőhangszeres csapatot, akik színházban is dolgoznak, és hordókon meg mindenféle különleges dolgokon zenélnek. Velük nem is találkoztunk előtte, szóval amíg a többiek elmentek werkfilmet forgatni, addig én velük gyakoroltam. Megcsináltam az egész dal tempótérképét, és mindenkinek az szólt a fülmonitorokban.
A hangszereket szét kellett szórnunk, például az épület háta mögött voltak a gitárerősítők a víz felé fordítva, hogy ne szóljanak rá a többi hangszerre, így a dobosok például nem hallották ezeket a szólamokat közvetlenül. Mindenkinek ment a takjel a fülesbe, meg amit még kért. Nem kevés munkára volt szükség, hogy teljesen összeálljon a produkció.
Amikor ez megvolt, eljátszottuk a dalt négyszer, és végül az utolsó verzió maradt. Szerintem az azt megelőző verzióban jobban játszottunk, de az utolsónál szebbek voltak a fények. Ráadásul volt egy ilyen konfettiágyú is, amivel csak kétszer lőhettünk, azt is akkor használtuk el, így egyértelmű volt, hogy az kerül a filmbe.
Azért ezt egy snittben elég kemény lehetett megoldani, hiszen a Subscribe már eleve hat zenészből áll, plusz ugye ott a zongora, meg a kiegészítő hangszerek.
Én pont azért szerettem volna, hogy takjelre játsszunk. Volt például olyan, hogy körbe kellett szaladni a csúszda körül, fel a tetőre, és a lépcső másik oldalán a falon keresztül nem ment át tisztán a rádiójel, egy-egy másodpercre kihagyott, így viszont volt biztonsági tartalékunk a vágáshoz. Tehát nyilván volt utólag egy kis kozmetikázás, editálás, de ez mindenhol így szokott lenni.
Nem tudom, mennyire leszek illúzióromboló, de a fúvósok felvétele külön készült, rögtön a zenekari jelenet után. Beültettük őket egy körbe, szépen be voltak mikrofonozva, és a megírt takra feljátszottak pár verziót. Utólag a keverésnél ezekből választottam ki, hogy melyik kerüljön be a dalba, mivel a végső keverést a mi dalunknál én csináltam. Már rengetegszer kevertem élő anyagunkat, ezért tudom, hogy kell szólnunk, így tudtunk egy kis időt spórolni.
Mi egy több éve használaton kívüli csúszdán forgattunk, aminek az alja jószerivel már be sem ért a vízbe. Ott állt rajta tizenöt iskolás, és folyamatosan ment a para, hogy vajon mikor fog összeroskadni az egész. Eredetileg sűrűbbre tervezték a csúszdán álló fúvós szekciót, de végül a helyszínen az iskola vezetői és a stáb úgy döntöttek, hogy ezt nem kockáztatják meg.
A dobosunknak, Attilának meg olyan szemgyulladása volt pont a forgatás idején, hogy végig napszemüvegben kellett játszania. Persze folyamatosan sütött is a nap, de talán aznap nézett ki a legsúlyosabban, mert kapott rá valami krémet, amitől folyamatosan könnyezett. Persze megoldotta, szerencsére a dal első felében nem volt sok dolga, akkor tudta törölgetni a szemét.
Nekem nagyon kellemes élmény, nagyon örülök, hogy benne voltunk az egészben. Az elkészült filmet látva is azt mondom, hogy különleges lehetőség volt.
A Supernem nagyon tetszik, a kontraszt, ami a dal és a helyszín között van például, de persze hallottam majdnem minden felvételről olyan műhelytitkokat, amikről a mai napig nem tudom pontosan elképzelni, hogyan csinálták, hogy állt a kamera, meg hasonlók. Ilyen például az Akkezdet Phiai, vagy a Punnany háztartási eszközökre hangszerelt száma. Sena dalának a képi világa is nagyon tetszik, amellett, hogy zeneileg is szeretem, szóval egy csomó érdekes megoldás van a filmben.
Akik szeretik a kreatív ötleteket zenei köntösbe öltöztetve, azoknak biztosan maximális élményt nyújt majd.
A Subscribe utolsó koncertjére augusztus 28.-án kerül sor a Budapest Parkban.
Fotók: Mark A. Rosta Photography, Balaton Method, Filmfabriq
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
Konverzió mérésre szolgáló cookie (azon felhasználók mérése és elérése, akik Google által kiszolgált hirdetésre kattintva jutottak el az oldalra és ott kitöltötték a regisztrációs űrlapot). Élettartam 140 nap.
Releváns és hasznos hirdetés a felhasználó számára; remarketing funkció (azon felhasználók elérése, akik már jártak az oldalon), konverzió mérés (azon felhasználók mérése és elérése, akik Facebook által kiszolgált hirdetésre kattintva jutottak el az oldalra és ott kitöltötték a regisztrációs űrlapot). Élettartama 180 nap.
We use HotJar to track what users click on and engage with on this site
